Kategória archív: Esettanulmányok

A most következő eset, nem lesz egy sikertörténet. Ennek ellenére megosztom, mert tanulsága az van, nem is kevés! Egy nagy építőipari cég irodáinak ellenőrzésekor, a füstérzékelők összehasonlító hőkamerás ellenőrzése során tapasztaltam, hogy cégvezető irodájában található füstérzékelő hőképe, lényegesen eltér, a szomszédos helyiségek azonos típusú érzékelőitől. Ilyen eltérést, (az egyik érzékelő melegebb az összes többinél.) egy bele rejtett idegen elektronikus eszköz okozhat. Erről a megbízómat azonnal tájékoztattam, aki viszont nem a cég vezetője volt, hanem egy külsős biztonsági cég alkalmazottja, akit megbízott az érintett cég biztonsági embere, akit megbízott valaki, akit szintén megbízott valaki. Közvetlen kapcsolatom tehát nem volt a leginkább érintett, és döntésképes személlyel. A szakmailag helyes döntés, az érzékelő szétszerelése lett volna, ahhoz viszont nem volt jelen kompetens személy, hogy ezt engedélyezze. Az eddig sem átlátható viszonyokat tovább nehezítette, hogy az egész kócerájt bérelték, és ahhoz egy újabb ember bevonására lett volna szükség, aki a tűzjelző központot ismeri. Teltek-múltak a hetek, majd a hónapok, mígnem, három hónap múlva (!) felkértek egy ismételt lehallgatás ellenőrzésre, amikor már meg lehetett bontani a tűzjelzőt. Mint a cikk nyitó képén látható, addigra a füstérzékelő lehűlt. Persze nem csak úgy magától, mert ilyen nem történik, hanem addig bőven volt idő arra, hogy a lehallgató készüléket eltüntessék.

Újabb szereplők jelentek meg, azzal a ígérettel, hogy az iroda egyszer, s mindörökre lehallgatásbiztos lesz.

Nekem flegmán odavetették, hogy jobb lett volna, ha nem találok ott semmit. Majd bejött a képbe egy nagyon nagy ember, elmondta a tutit, NATO szintű berendezéssel gátol meg minden lehallgatást. A képen látható szerkezet, egy zajgenerátor, amellyel az ablaküvegen keresztüli, lézeres lehallgatás gátolható meg. Az iroda elhelyezkedése azt alapból sem tette volna lehetővé. Viszont semmi hatása nincs a tűzjelzőbe, vagy bárhova rejtett lehallgató készülékekre, poloskákra. Az építőipari cég tízmilliós összeget fizetett ki a haszontalan szerkezetért. Egyébként a neten rákeresve, kb. százezer forintos készülék, rubelben. Na, de ki vagyok én ahhoz, hogy a nagy emberek üzletébe beleszóljak. A nagy dobás viszont az, hogy a kis zizegőt bekapcsolva, már nyugodtan tárgyalnak, legyen bárhol, bármilyen lehallgató készülék is az irodában.

Tanulságból akad jó néhány:

• Aki vezető pozícióban van, hajlamos arra, hogy nem ő keres szakembert, hanem a feladatot kiadja a helyettesének, majd ő a beosztottjának, aki majd keres valakit, valamilyen érdek alapján. Nincs is ezzel baj, amíg az eldugult lefolyót kell kitisztítani, viszont egy lehallgatás felderítését megcélzó vizsgálatnál súlyos hiba! Elég egy tisztességtelen szereplő a láncba, és elszabotálja a vizsgálatot.
• A technikai ellenőrzésnél, lehallgatás védelemnél jelenlévő személy legyen döntésképes. Minimum el tudjon azonnal érni olyan személyt, aki jogosult felelős döntések meghozatalára. A szakember csak javaslatokat tehet, dönteni a Megbízónak kell. (Ha pl. valamit szét kellene bontani.)
• A bérelt iroda, nehezebben ellenőrizhető, mert a bérlő sem rendelkezhet mindenről.
• A valóságban nincs olyan eszköz, amit az asztalra letéve, vagy az ablakra ragasztva megvédene a lehallgatástól. Persze, amíg igény van rá, addig bőven lesz rá jelentkező, hogy jó pénzért hoz egy ilyet.

A válóperek és a kapcsolódó gyermek-elhelyezés és vagyon megosztás gyakran társul törvényen kívüli módszerekkel.

Volt itt minden: kocsi feltörés, SIM-kártyás nyomkövető, lehallgatás és pszichikai nyomás gyakorlás. Egy válófélben levő hölgy kért tőlem segítséget, elmondása szerint, rossz arcú figurák követik mindenhová. Nevezzük Juditnak. Arra gyanakodott, kívülről a kocsijára rejtettek GPS-nyomkövetőt, hiszen az autó kulcsai nála maradtak. Elkezdődött a mérés. Nálam egy rejtett nyomkövető felderítés mindig menet közben történik, mert gyakran alvó üzemmódra váltanak, álló kocsi esetén. Már indulásnál jól érzékelhető volt egy közeli GSM-adás. Ezt csak megerősítette az ilyenkor szokásos megállás-elindulás. Ekkor mérőantennákat helyeztem a kocsi alá és a motortérbe. Közöltem Judittal, hogy a jel erőssége gyengült, tehát GPS-nyomkövetőt az utastérbe kell tovább keresni. Ekkor egy erdei tisztáson folytattam a mérést, a távolban őzikék legeltek, a vadnyulak nem értették, mi is történik. Nem sokat váratott magára, hogy megjelenjenek a rossz arcúak.

Megpróbáltak ránk ijeszteni.

Látható volt a magatartásukból, hogy ezek nem képzett megfigyelők, inkább ütőemberek, vagy éjszakai portások, akiket mindenre is alkalmaz a cégük. Judit dühösen megindult feléjük, megpróbált róluk a telefonjával videófelvételt készíteni. Időközben a gyanúm beigazolódott, először térerősség-mérés, majd egy endoszkóp kamera segítségével, hogy a kém eszköz a vezetőülés alá volt elrejtve. A SIM kártyás nyomkövetőt megvizsgálva, az is kiderült, hogy nem csak nyomkövetésre, hanem az utastér lehallgatására is alkalmas. Juditot nem érte váratlanul, hogy nyomkövetőt találtunk, az már annál inkább, hogy mindezt az utastérbe. Tehát arra is találtak embert, aki a kocsit nyom nélkül, illegálisan kinyitja. Judit kérésére a megtalált eszközről több információt is beszereztem: SIM kártyás, tehát GSM alapú nyomkövető és lehallgató készülék. Magyar gyártmány, több éves. Akkor volt értelme ilyeneket kisiparilag előállítani, amíg nem lett filléres dolog a kínai nyomkövető. Ugyanaz a „kém bolt” árusította, ahol biztosítottak hozzá fiktív névre aktivált SIM kártyát, és zárak nyom nélküli feltörésére alkalmas szerkezeteket is.(lock pick set) A készüléket üzletszerűen használta egy magánnyomozó. Háborítatlanul, éveken keresztül, ott hallgatózhatott több ember kocsijába, vagy az éjjeli szekrénye alatt.

Családon belüli megfigyelés, ahol az erőszak kezdődik.

Külön iparág szakosodott arra, hogy a megromlott bizalomból, pénzt csináljon. Pénzt mindenáron. Ha nincs baj, ott majd az ő közreműködésükkel biztosan lesz…

Olvass tovább

TUDTA?

Magyarországon bárkit le lehet hallgatni, bírói engedély nélkül, pusztán miniszteri jóváhagyással!

Továbbá, -és ez már bárkit érint-, a „metaadatok” megismerése, nem minősül „különleges titkosszolgálati eszköznek”, így megismerésükhöz nem szükséges bírói engedély! (Metaadatnak hívunk minden, a kommunikáció tartalmát nem érintő információt, amely rögzítésre kerül a digitális kapcsolataink során. Snowden magyarul is megjelent könyvében ezeket jelenti a „rekord” szó, amit a magyar fordítás változatlanul hagyott.) Metaadat tehát a telefonhívások listája, a telefon földrajzi helye, a megtekintett weboldalak listája, sőt IP-TV használata esetén a megtekintett műsorok is. Ezekből feltérképezhető kapcsolati hálónk, sőt érdeklődési körünk alapján pszichológiai profilunk is…

„A szabadság az, ha szabadságunkban áll kimondani, hogy kettő meg kettő négy. Ha ezt megtehetjük, minden egyéb magától következik….”
/George Orwell (1903-1950)/

Orwell és Snowden

 

2015, a fikció valósággá lett. Televíziónkban, számítógépünkben kamera és mikrofon van, mások által levadászható WiFi hálózatokat használunk, és titkainkat a megfoghatatlan „felhő”-ben tároljuk.

 

Gondolt már arra, hogy egy rádiós bébiőr,nem csak a gyereksírást közvetítheti?

Néhány gondolat a törvényi háttérről. Szabad védekezni a lehallgatás ellen?

Magyarországon az információvédelem besorolható haditechnikai szolgáltatás keretébe éppúgy, mint adatvédelmi tanácsadói szolgáltatás keretei közé. Előbbi esetében, az engedély megszerzésének feltétele a nemzetbiztonsági szolgálatokkal vállalt együttműködés, amely jelentési kötelezettséggel társul.

Mi kizárólag adatbiztonsági tevékenységet végzünk, nem készítünk, és nem adunk jelentéseket ügyfeleinkről! A magyar jogalkotás itt is kitett magáért, ugyanis ha akarják bármi besorolható haditechnikai eszköznek, szubjektív megítélés alapján, vagy semmi sem az.

Az interneten bárki hozzájuthat, a legkülönbözőbb lehallgató és más kémeszközökhöz, ezek zömmel a távol-keletről származó, kétes minőségű szerkezetek, amelyek viszont ennek ellenére, emberek magánéletét, üzleti titkait súlyosan veszélyeztetik. Az ezek elleni védekezés, alapvető emberi jog, nem pedig haditechnika. Ugyanúgy védekezhetünk ezek ellen, mint ahogyan a leskelődő előtt behúzzuk a függönyt, a betörőket pedig próbáljuk távol tartani. Ki ajtóráccsal, ki elektronikus védelemmel, ki pedig megtermett kutyákkal. Magánügy!