Lehallgatás Magyarországon?

13. 01. 19
irta: Specialista
Találatok: 1776

Gondolhatná joggal, hiszen ez nem amerika, Ön nem titkosügynök vagy terrorista, no meg, különben is megszűnt a III/III... Viszont a korábbi állami alkalmazottak mára magánnyomozók lettek, akik üzleti titkokra, tenderek, pályázati anyagok megszerzésére, vagy éppen családi titkok kifürkészésére szakosodtak. Az illegális lehallgatással, kémprogramokkal megszerzett információk, még egy kisvállalkozás, vagy családi pereskedés (válóper, gyermekelhelyezés vagy hagyatéki vita) esetén is tetemes károkat okozhatnak. A különféle kémeszközök, kis utánnajárással beszerezhetők, és megtalálásuk speciális szakismeretet, (nemzetközi szóhasználattal: technical surveillance counter-measures, TSCM) és műszerezettséget igényel.

 

 Napjaink elhíresült lehallgatási botrányai az MTVA székházban és az EKINT-nél:

Előre bocsájtjuk, hogy egyik történetnek sem voltunk aktív részesei, egyik oldalon sem, így semmilyen titoktartási kötelmünk nincs, egyik fél felé sem vagyunk elkötelezettek. Pusztán kivülálló szakemberként írjuk le a véleményünket, annál is inkább, mert a médiában nyilatkozik minden önjelölt szakértő, a hozzáértés hiányától cseppet sem zavartatva.

MTVA: Egymás torkának ugrottak a farkasok. Az állami média felsővezetésének egyik fele hallgatta le a vezetés másik felét. A megvalósításban azonban szarvashibák voltak. Az épület biztonsági kamerái rögzítették a poloska telepítés teljes folyamatát, a vezetékek pedig közvetlenül a hallgatózók irodájába voltak bekötve. Újabb fejlemény, 2017. február: A főügyészség „a tiltott adatszerzés bűntette miatt a két gyanúsítottal szemben folytatott nyomozást – mivel a cselekmény nem bűncselekmény – megszüntette”. A „töretlen jogalkalmazói gyakorlat” értelmében „az MTVA irodái, illetve tárgyalói ugyanis nem lehetnek a tiltott adatszerzés elkövetésének helyszínei”. „Más lakásában vagy egyéb helyiségben” valósulhat ugyanis csak meg tiltott adatszerzés a főügyészség szerint, így az MTVA-ban nem. Kedves olvasóinkra bízzuk a döntés, és az indokolás megítélését...

EKINT (Eötvös Károly Intézet): Kis magyar gagyi, avagy a lehúzós álszakértő esete a civilekkel: Az interneten általuk közzétett fotón látszik, hogy egy ferritházat (kábel-zavarszűrőt) bekentek némi szurokkal, azt a látszatot keltve, hogy így az eszköz lehallgatásra alkalmas. A megvalósítás szánalmasan igénytelen. A Facebookon is megírtuk hogy egy "nehezen beszerezhető, profi lehallgató készülék", az nem így néz ki. Azt, hogy nem áprilisi tréfáról van szó, vagy puszta tévedésről, azt bizonyítja az álszakember készülékről alkotott véleménye is: Ugyanis azt nyilatkozták, hogy neve elhallgatását kérő szakértőjük szerint, egy "nehezen beszerezhető, fejlett lehallgató eszközről" van szó. Mit is akarhattak ezzel elérni? Elárulom: A gyanútlan, őket felkérő szervezetben minél nagyobb félelmet keltsenek, így szerezve további munkákat. Megvezetve az Intézetet és a magyar sajtót egyaránt. Az ilyen megvezetéseket persze el lehet kerülni a lehallgatás mentesítéssel megbízni szándékozott vállalkozás kiválasztásával, amennyiben, messzire elkerülik azokat, akik valamilyen ürüggyel kiküldenék az őket felkérő Megbízót. Ilyen indok szokott lenni például az, hogy őket zavarja más jelenléte a munkavégzésben, vagy olyan csúcs-haditechnikai műszereik vannak, amelyet nem láthat egyszerű halandó. Na persze... Mi ilyet soha nem kérünk, ahogyan leírjuk bemutatkozásunkban is itt.

 

 Néhány gondolat a törvényi háttérről. Szabad védekezni a lehallgatás ellen?

Magyarországon az információvédelem besorolható haditechnikai szolgáltatás keretébe éppúgy, mint adatvédelmi tanácsadói szolgáltatás keretei közé. Előbbi esetében, az engedély megszerzésének feltétele a nemzetbiztonsági szolgálatokkal vállalt együttműködés, amely jelentési kötelezettséggel társul.

Mi kizárólag adatbiztonsági tevékenységet végzünk, nem készítünk, és nem adunk jelentéseket ügyfeleinkről! A magyar jogalkotás itt is kitett magáért, ugyanis ha akarják bármi besorolható haditechnikai eszköznek, szubjektív megítélés alapján, vagy semmi sem az.

Az interneten bárki hozzájuthat, a legkülönbözőbb lehallgató és más kémeszközökhöz, ezek zömmel a távol-keletről származó, kétes minőségű szerkezetek, amelyek viszont ennek ellenére, emberek magánéletét, üzleti titkait súlyosan veszélyeztetik. Az ezek elleni védekezés, alapvető emberi jog, nem pedig haditechnika. Ugyanúgy védekezhetünk ezek ellen, mint ahogyan a leskelődő előtt behúzzuk a függönyt, a betörőket pedig próbáljuk távol tartani. Ki ajtóráccsal, ki elektronikus védelemmel, ki pedig megtermett kutyákkal. Magánügy!